Önálló életvitel
Az önálló életvitel az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 19. cikke szól az önálló életvitelről, a 26. cikke a habilitációról és rehabilitációról, a 28. cikke pedig a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről.
Az önálló életvitelről és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikk szerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez, illetve a másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogukat.
A részes államok a következőket biztosítják:
- a lakhatás tekintetében a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük legyen lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és ne legyenek kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni;
- a közösségben éléshez és az abba történő beilleszkedéshez való segítséget, tehát a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférési lehetőséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, személyes segítséghez;
- a mindenki számára elérhető közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára is, és igényeikhez igazítottak legyenek.
A habilitációról és rehabilitációról szóló 26. cikk alapján a részes államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosítsák a legteljesebb függetlenséget, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérését és megtartását.
E jog megvalósulása érdekében a részes államok átfogó habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén, olyan módon, hogy ezek a szolgáltatások és programok:
- a lehető legkorábbi szakaszban kezdődjenek,
- az egyéni igények és a képességek értékelésén alapuljanak,
- támogassák a közösségben való részvételt és az abba való befogadást,
- önkéntes alapon működjenek,
- a fogyatékossággal élő személyek lakóhelyéhez a lehető legközelebb legyenek.
Az Egyezmény 28. cikke szól a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről. Eszerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a megfelelő életminőséghez, beleértve a megfelelő élelmet, ruházatot, lakhatást. A részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhessék e jogot.
A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a szociális védelemhez, ennek érdekében biztosítják
- a fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáférését a tiszta vízhez, megfelelő és megfizethető szolgáltatásokhoz, eszközökhöz és más segítségnyújtáshoz;
- a hozzáférést a szociális védelmi programokhoz és a szegénység csökkentését célzó programokhoz;
- a fogyatékosság okán fellépő kiadásokhoz kapcsolódó állami támogatást, megfelelő képzést, tanácsadást, pénzügyi segítségnyújtást;
- a fogyatékossággal élő személyek állami lakhatási programokhoz való hozzáférését;
- a nyugellátáshoz és a nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja és irányelvei
5. számú általános észrevétel (2017) a 19. cikkről: Önálló életvitel és a közösségbe való befogadás – 19. cikk (angol) (magyar)
ENSZ Irányelvek az intézményi elhelyezés megszüntetéséről, beleértve a veszélyhelyzeteket is (2022) (angol) (magyar)
Az önálló életvitelről szóló hazai jogszabályok és határozatok
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
A Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 2009. évi VI. törvény
2/2023. (II. 23.) számú Alkotmánybírósági határozat
13/2022. (VI. 2.) számú Alkotmánybírósági határozat
A témában megjelent írások
Ruzsics Ilona: A kitagolás folyamatai Európában és Magyarországon